I keep my promises

"...és nyugodj bele hogy TÉGED SZERETLEK nem mást...megmásíthatatlan a döntésem

jólvanna :$

lefelejtettem a nem szabadulszat

nem mintha akarnék"

Tegnap találkoztunk, ettünk, hülyültünk, beszélgettünk, - a nem mást arra utal, hogy azt mondtam idióta vagyok hozzá és stresszes, szerintem ez így neki nem jó velem - komolykodtunk, átbeszéltük, majom vagyok és ezzel nem csak magamat stresszelem. (Tudom én, na.) talátunk sünit is. Ennyi.

Tényleg idióta vagyok amúgy, de a stresszelés mindig máshogy jön ki. Most így. Valahogy. Blah.

"Ha valaki azt akarja, hogy jelen legyél az életében, akkor az helyet csinál neked benne és nem neked kell kiharcolnod azt. Ha olykor megbánt téged, nem indokot keres a tettére, hanem bocsánatot kér. Ne fuss felesleges köröket olyasvalakivel, aki nem ismer el téged, és ne feledd: akinek fontos vagy, nem csak akkor áll melletted, amikor a legjobb formádat hozod, hanem akkor is, amikor a legrosszabb passzban vagy!"

Bocsánatkérés, hisztis picsa énem elvilselése pipa. Eszerint baj sincs. Talán másképp sincs.

Nem tudom. Nyüssz van, mert nem tudtam kimenni vele az evezős versenyre és idióta beadandót és előadást kell írnom, mert el vagyok csúszva. Ez is az én hülyeségem. Remélem tényleg nem haragszik érte.

PÉnteken mentem hozzájuk, ma jöttem, voltak kisebb furaságok és összezörrenések. Néha magamnak sem tudom megmagyarázni a hangulatváltásokat, nem hogy neki.

Blah.

+ Fáj a fejem.

Ui.: Megint változik valami. Lehet, hogy csak én látom nagyon sötéten a dolgokat, lehet, hogy nem, de valami nincs rendben. Bennem? Nem tudom. Lehet, hogy csak velem nem jó valami, de most nem megy aváltoztatás. Kicsit belefeszültem és belefáradtam a megefelelésbe és még mindig nem jó. Ő azt mondja rémeket látok...Talán...

A félelmem alapja egy 2 hónapplal előtti nagy beszélgetés, - illetve 2 - ami(k) előtt azt hittem hogy megvagyunk, de kiderült, hogy nem minden az, aminek látszik. Sokmindent mondott, amin nem lehet csak úgy átlépni, még akkor sem, ha nem érti, hogy miért agyalok folyamatosan.

Van néhány mondat, ami beleégett az agyamba még akkor is, ha azóta megváltoztak a dolgok.

Igen. néhány rossz mondatot sokkal könnyebb megjegyezni, mint a jókat, főleg, ha hirtelen jönnek és visznek (majdnem) mindent.

Igyekszem túllépni rajtuk, mert ezzel csak rontom a dolgokat, amik most egészen jók, de még nehezen megy.

Valószínűleg ugrik a hétvége vagy egy része. Nem örülök, ha az egész, mert szombaton még beadandózok, aztán lehetnénk együtt, de a péntek este és szombat délelőtt még nem lenne vész.

Amúgymegfélek. Baromira. 

Keresztelő. Húsvét. Együtt. Beszélgetés. Érdekességek. Kíváncsiság. Jó. Eléggé. Nagyon. Awwwww. Családolás és locsolás is volt.

Azért persze agyfaszolok össze vissza és ha a hétvégén nem is, akkor ma kicsit felszínre került.

Félek és nem tudom mitől. Utálom ezt az érzést (is). Tulajdonképpen semmi baj, de valami...bennem...talán... Nem tudok értelmeset írni. Kiborítom azzal, hogy győzködnie kell arról, hogy nincs baj, nem gondol semmi rosszat, nem csináltam rosszul semmit. Engem pedig az borít ki, hogy félek elhinni. Ördögi kör.

Note to myself: Normálisvagybazdmeg?

Összezörrenős, Auszriába utazós, várat nézős, csokigyárban kóstolós, érzelmes, érdekes, hajtány versenyes, megfagyós, újítós, egészen jó hétvége. Az összezörrenéseket kihagytam volna, mert megint én generáltam, de azért jóféle volt. Azt hiszem. Remélem.

Tegbap éjjel hajtány verseny volt, ma délelőtt elvoltunk, kettőre ment egysetemre, szerdán találkozunk és elvileg megint náluk leszek.

Hümm. Kiderül...