Most csak azért írok, mert kibaszottul fáj a fejem és nem tudok mit kezdeni magammal. Szia front, szia fejfájást, cataflam te meg kapd be.
Szép kezdés...
Nos... Ábellel minden rendben szerencsére, bár akadnak kisebb fennakadások. A hétvégi családi szülinapozásnál kicsit elveszett voltam, nehezen találom meg a helyem és félek, hogy, ha valamit nem jól csinálok, az ránk is hatással van, így legtöbbször csak megfigyelek.
Egyéb: Az egyik nagymamája jót mosolygott, amikor jónapottal köszöntem a családi szülinapozós névnapos partyn. Alapból is zavarban voltam és még Ábel is jót kacarászott. Ezen agyaltam persze sokat, de azért megnyugtatott, hogy ha baj lenne, szóltak volna.
Ezektől így bestresszelek egy picit és ez nem jó. Eleve azon agyalok folyton, hogy nehogy valami rossz legyen és ezzel hatással ránk. Mi is tudunk alkotni, nem hiányzik már. És... Tudom, hogy dilis vagyok, de jó kiírni magamból.
Az is lehet persze, hogy csak a csütörtökön esedékes temetés miatt vagyok baromi ideges. Csütörtök reggel megyek haza, háromkor temetés.
Más: Szeretés van és jóság, de félek, hogy elkiabálom. A héten minden nap látjuk majd egymást hosszabb-rövidebb időre. (Cütörtök estétől pl. hétfő délelőttig végig együtt leszünk, mert jön le.) Attól is félek, hogy ez majd sok lesz. De...mostjó. Remélem. Azt hiszem. Szerintem. (Ha minden igaz szerinte is.)
