Annyira nem jó most semmi, annyira összejöttek a dolgok, hogy már csak röhögni tudok az egészen. Na jó...Azt még nem, de az az idő is eljöhet. Jobb lenne, ha nem most lenne szünet, hanem majd a következő héten, amikor mindenki másnak.
Könnyebb úgy lerendezni magamban a dolgokat, - és emlékezni - ha a az ismerősök és a bajforrás is ott van - a koliban vagy a suliban - tőlem méterekre.
A torokfájás és betegség, viszont a koliban nem lenne szerencsés, mert felkeltenék mindenkit éjjelente, szóval azért jó lesz ez a szünet, de a mazochista énem jobban örülne, ha nem most lenne. Ez hosszú és nem igazán tudom megfogalmazni.
A koliban az egyik csajszi kíváncsi a blogcímemre, de annak ellenére, hogy nem nagyon írok róluk itt, - jót azért pár szóban igen - mégis szeretném megtartani ezt magamnak. Tanultam az előzőekből és rádöbbentem, hogy ez mindig veszekedésforrás volt és néha úgy éreztem, hogy megvan kötve a kezem, mert nem akartam veszekedést. Már nem érdekelnek ezek a dolgok, de azok az ismeretségek, még igencsak képlékenyek. (Bár a gépjelszavamat mindenki tudja már a szobában, mert a gépterem néha tömve volt, amikor nem voltam ott és megírtam az egyik csajszinak, hogy nyugodtan használja, a másik pedig akkor ült oda, amikor bent voltam, de nem gépeztem.)
A Melrose Place 2009 nem is rossz. :)
Öcsinek ma van a születésnapja: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! neki. ;D