10 perce arra keltem, hogy Öcsi hány. Szarul van. Fáj a feje is azt hiszem, meg még valami. A barátnője családja ugyanezzela vírussal volt/van kiütve. Az egyik érdekessége a dolognak, hogy ilyenkor Öcsi úgy aginizá, mint egy 5éves. Érdekes. De megszoktam. Most épp meg is értem. Nem lehet kellemes.

Arra ugrottam 5 óra alvás után, hogy valami nem stimmel. Hát...nagyon nem...

Attól félek, hogy ezután mi jövünk. Nem akarok beteg lenni. Nagyon nem. Remélem Öcsi meg jobban lesz hamar és megtartja a bacikat. (Mekkora erre az esély? )

Marha kedves, hogy már most magamért aggódok. Tudom. Közben nem is, csak tudom, hogy Ő már beteg. Meggyógyul. Én meg nem akarok bele esni, mert illő lenne suliba menni az 1. héten...(már tényleg...mondjuk megtudni a stat és info jegyemet, mert értesítés nuku.)