Már csak a maradék pakolni való van. Tegnap valamiért rámjött, hogy valaki jól ölelgessen meg. Gondolat olvasók vagytok. Köszönöm ;)

Fáj a fejem. Nem nem nagyon. De remegek mint aki egy hete nem evett holott most arra se lennék képes. Nem tudom, hogy mi bajom. De ha valaki ma beszól az nem jár jól velem és ezt érzem. DFélek ilyenkor a reakcióimtól. VAgy nem. Nem is tudom.

Story..hmm tegnap este nem írtam...Szilvike nem jött...ma még meglátjuk. Ez így szarul jött ki...nagyon...nekem...Egy mondatomat alapozta meg...Vagy nem mert nem tudom, hogy mi is játszódik le most bennem. "Eltávolodom mindenkitől" Erre jött egy kérdés "Tőlem is?" Nem már nem tudom. NEm csak rajtam múlik könyörgöm..nem csak rajtam... Furcsa ez az év. Nagyon furcsa. De talán mégsem...Csak tök máshogy alakulnak most a dolgok.

Amúgy talán én vagyok az akivel semmit nem lehet megbeszélni.

Tegnap mikor hazafelé jöttem összeakadt a tekintetem Lacházi gyerekével. Érdekesen vicces volt. Néztem, hogy ki ez ő meg kissé meglepett arccal nézett vissza. Ilyesztő lehetek.

*sóhajt* AZt hiszem tökéletesen becsavarodom.