Félek,félek,félek,félek. Utolsó vizsga. Holnap. Nem megy, nem tudom, nem értem, összekeveredtem. Szurkolás jöhet.
Holnap költözök ki a koliból, pénteken pakolok, Ő is hazaér, szombaton pedig végre Vele találkozom. Ha a holnapon túl leszek minden jobb lesz, de addig... Megfogokbukni, pedig nem szabadna. Nagyon nem... Félek.
Ez az neki edzőtáboros, nekem tanulós hét nem indult túl jól. Ennek az oka az, hogy az 1. nap se sms, se semmilyen életjel nem volt. Alig aludtam, nyűgös voltamés fühös. Rosszul esett, na. Nem bírom a kommunikáció mentességet. Később kiderült, hogy mivel elromlott a telefonja aznap, amikor hazajöttem - végül pénteken, szombaton pedig indult - és abban a telefonban, ami nála van, nincs benne a számom, nem is tudott volna jelentkezni. Mivel én sem írtam, mert nem kartam zavarni és csakazértse, reggel már őt is zavarta a dolog, így írt a bátyjának, akivel üzent,- a kisebbik bátyja írta facen - hogy hívjam vagy írjak, mert nem tudja a számomat. Kicsit megkönnyebbültem, na :$ Attól is, hogy amikor írtam azt írta, hogy már aggódott. :)
Szóval nem indult jól, de ennél már csak jobb lesz, remélem. Kicsit furcsa, hogy nincsenek facebook üzenetek, fura linkek, miegymások, de majd lesz ez is valahogy. :)
6 tételt néztem át eddig - az utolsó 3-t csak 1x - nem tudom milyen lesz a vizgsa, de szerencsére a szemináriumii ZH előtt ezeket már nagyjából átvettem. Összesen 9 van. Kiderül. Csütörtökön... Szurkolás jöhet természetesen.
A keddi kettes lett, mi nehezebb témákat kaptunk, plusz idiótán is osztályozott. (A mellettem ülő, aki kb. szóról-szóra azt írta, amit én, négyest kapott.)
Náluk lenni megint jó volt, bár voltak összezörrenések és kicsit nehezen álltak össze pl. a csütörtöki mindkettőnknekjólegyen,halemegyedzeni tervek, dejó volt. Persze, hogy a búcsúzás nem ment könnyek nélkül... AZért jó volt, nagynagyöleléssekkelmegilyenek. Ezek jól tudnak esni, na. Én ilyen pityogós vagyok, így jön ki a stressz is, mindegy mi okozza, nem árt, ha a másik fél nem akad ki tőle rögtön. (Az is közrejátszott egyébként, hogy nem tudtuk még, hogy lesz-e telefonja.)
Ui.: Ma vagyunk 11 hónaposak. Hihetetlen... (a türelme is).
Más: Harmincadikán találkozunk. Még 6 nap. Négy a vizsgáig, 5 amíg hazajön. Fél lábbal is kibírom, mert muszáj. Nem picsoghatok állandóan! (Azért biztosan fogok...néha.)
Egyre jobban félek a honlnapi naptól, nem megy semmi. Szurkolás jöhet.
Más: Attól is félek, hogy milyen leszek, amikor a mostani találkozás után elválunk. Félek, hogy kiborulok, mert úgy jön majd ki a feszültség, amit az okoz, hogy kicsit több, mint 1 hétig nem látom majd az edzőtábor miatt. Nem is tudom pontosan... Talán 22-30-ig, 23-án megy ugyanis, én meg csütörtökön jövök el tőlük.) Még vizsgára készülök, de ilyen még akkor sem volt kb azóta, hogy együtt vagyunk. (Maximum egyszer, de akkor pont egy hét telt el.)
Valamikor tetoválás. 2. Igen. Ebben az 1 hétben talán az is.
Ez a plusz feszkó most nem kéne. Fáradok és a vizsgaidőszak miatt is elég feszült és sírós vagyok... Vége lehetne már, na.
Ötös lett a vizsgám kedden. Még 2... Az egyik jövő kedden. Utána találkozó, - pár nap... - aztán elmegy edzőtáborba és csak a következő vizsgám után jön haza. Már most rányomja a bélyegét a hangulatomra, de utána jó lesz... Remélem. Utána legalább már nem kell tanulnom és az a feszültség elmúlik.
Ez a pár nap jó volt, nemrég ment el. Nevetés, ölelés, filmezés, új tapasztalatok, érdekeségek, bújás, beszélgetés, - néha furcsaságokról, amik meglepnek, de jól esnek - szívatás, puding főzés, anyának asszistálás, családlátogatás, mindenmás. Szeretem. :) Nagyon. Ettől még mindig megijedek néha.
Mád: Francért vagyok ilyen bizalmatlan/ féltékeny típus... Magamnak okozok vele főleg kellemetlen perceket, mert neki nem mondom.
Ööööö... Nem szeretek egyedül aludni. Vele jobb. Ez így minden, amit a hétvégéből levontam következtetésképpen. Vagy nem.
Más: voltak összezördülések, nagy beszélgetések, nevetések, komolykodás, döntések, mesélések, érdekességek, együtt alvás, bújás. A rosszat szerencsére mindig sikerült átbeszélni, remélem eléggé. Nem volt borzalmas a hétvége - sosem az, igazából - , nem kellett volna a péntek esti durvább összezörrenés és s tegnap esti oktalan rosszkedv és minden tuti lett volna. Ezeken kívül talán az is volt.
Hármas lett a vizsgám. Örülök is, meg nem is. Közepes. Ettől a tanártól, abból a tételből, amit húztam, egész jó.
Kedden megint megyek. Még 3...
Holnap vizsga és annak ellenére, hogy nem egyszer és nem kétszer olvastam a jegyzetet és igyekeztem memorizálni, egész egyszerűen semmit sem tudok, szóval rámfér majd a szurkolás... Köszi...
Más: Legyen már holnap délután és hétvége és legyen is jó minden. Jónak kell lennie. Az lesz...
Csak sikerülne a vizsga is...
A javítóm ötös lett, a hétvége és a mai nap egészen jól telt, szóval juhu, - ténylegkomolyanhatalmasmosolyjel - csak az árnyékolja be, hogy pénteken újabb vizsga én pedig már most iszonyatosan félek...
Tegnap voltunk a Duna parton,kutyáztunk is, vendégek is voltak, tegnap előtt pedig Anitáéknál voltunk. Pénteken semmi érdekes nem volt, egyszerűen csak jó volt. Vannak kisebb surlódások, de ezeket most is más feszültség szülte és szerencsére néhány perc alatt meg is oldódtak. Most jó... megérzéseim szerint eléggé, szóval félek bármit mondani, nehogy elkiabáljam.
Péntekig még valószínűleg írok, de szurkoljatok...
Más: megrázott az áram. Aucs. Nem esett anynira jól, kicsit meg is lepődtem... Béna vagyok, kihúztam a dogaszt és hozzá is nyúltam, a kezem pedig nedves volt.
